A Karom Corvus 506. évében jött létre a Belső-városban. Az alvilági szervezet kiépülése kissé nehézkesen indult, köszönhetően a városőrség koncentrált jelenlétének a negyedben, de fokozatosan kibontakozott, s karmaiba került minden olyan terület, melyet befolyása alatt kívánt tartani. Kezdetben szerteágazó volt tevékenysége: védelmi pénzek, csempészek, tolvajok, prostitúció és szerencsejáték. Még nem volt jelentős az orgyilkos tevékenység az induláskor. Azonban ars poeticája mindig ugyanaz volt: élni és élni hagyni. Később is arra törekedtek, hogy fent tartsák a status quo-t, s amíg valaki nem került útjukba, nem kellett életét féltenie, azonban kíméletlenül lecsaptak arra, ki ellenük szegült, akár saját embereikkel is végeztek, ha azok nem tartották be maradéktalanul a kapott parancsot. Nem támogatták kifejezetten egyik vallást sem, hol a Nimnad közösséggel paktáltak le, hol az Egyetlen hívőkkel, sőt még arról is voltak kósza pletykák, hogy a 120 év alatt némelyik királlyal is jó viszonyt ápoltak. A többi alvilági szervezettel pedig kimondatlanul, de mondhatni megállapodást kötöttek, amíg nem sértik az ő felségterületük határait, addig ők sem teszik ezt meg.

Első vezetője az egykori amazon, Lilyana Serendipity volt, társa kilétéről nincsenek pontos ismeretek, személye sötét folt a szervezet történetében, bár hírlik, hogy a Macskajaj fogadósnéja, bizonyos Aurah L`Ammaph rossz útra tévelyedett, egykor nem egyszer látták bizalmasan beszélgetni a két nőt. Azonban az 506. évben I. Nogas de Lauron megkoronázásának előestéjén többen látták, hogy megpróbálták felgyújtani a Macskajajt, s hogy Lilyana még két nyílvesszőt is kapott. Testét azóta sem találták meg, többek szerint egy dög-kút mélyén végezte, hogy a támadók elrejtsék nyomaikat, egyesek állítják, hogy nem halt meg a támadásban, s titokban irányította tovább a szervezetet, míg vannak olyanok, akik a mai napig hisznek abban, hogy a nő szelleme kísért éjszakánként a fogadó környékén, s gyilkosait keresi. Eztán kicsit zavarosak az események, nem tudni biztosan ki vette kezébe az irányítást, de többen suttogtak egy bizonyos Medvéről, kinek személyéhez több a Belső-városban elkövetett rablás és néhány gyilkosság is kapcsolódik, többek között a Kereskedőház kirablása, de hamar utolérte az északit végzete, Aurah L`Ammaph-al együtt, egy feltörekvő ifjú végzett velük, de nem élvezhette sokáig diadalát. A már elhunyt kalóz, aki Xerth, a Sakál néven híresült el és Arga en`vyerni törvénytelen leánya bosszút állt, nagyanyja és tanítója haláláért, s innentől már bizton tudjuk, hogy végig családi kézben, ill. karmokban maradt a szervezet. Többen is próbálták kivenni kezükből a hatalmat, a városőrség nem egyszer felfedezte búvóhelyeiket, honnan megpróbálták kifüstölni őket, de mindig talpra álltak, s leszámoltak ellenségeikkel.

Nagyjából az ifj. Draque en`vyerni alatt kezdett profilváltásba a Karom. Lepaktáltak több orgyilkossal, s ez adta a továbbiakban tevékenységük gerincét, bár még mindig jelentős bevételeket termeltek számukra a Napfényfürdőben tevékenykedő luxus kurtizánok; a Fekete Nap csempészeitől beszedett sáp, a Piactér használatáért; s még megannyi kisebb volumenű üzlet.

Ezen események után elmondható, hogy dinamikusan fejlődő szervezet alakult ki, amely lepaktált bárkivel, akivel csak érdekei diktálták, de minden megállapodás csak addig tartott, míg nekik úgy tetszett jónak. A fekete mágia térhódításának ők sem álltak ellen, sőt mindent megtettek annak érdekében, hogy egy külön területéve tegyék a szervezetnek. A Serendipity-ág egy időre eltűnt a világ szeme elől, s Aurah L`Ammaph leszármazottai vitték tovább ekkoriban az ügyeket. Lilyana ükunokája ellen elkövetett merényletkísérletek arra késztették a vérvonal védelmezőit (akik egyébként a Medve leszármazottai, s felesküdtek, hogy utolsó vérükig védelmezik a családot, s támogatják, majd azt a leszármazottat, kinek sorsa arra rendeltetett, hogy újra a Karom élére álljon), hogy elrejtsék a világ szeme elől a nő elsőszülött gyermekét, kinek világra jöttekor többen úgy vélték, hogy benne reinkarnálódott dicső őse, a Karom megalapítója. Hol létéről senki nem tud mind a mai napig. Azonban évekkel később született húga, a Dög-zug urai közt lelt menedéket, bár az ő életét mindeddig nem fenyegette semmilyen veszély.

A szervezet központja jelenleg a Kisasszonyligetben lévő kúriában található, de üzleti ügyeik nagy részét a Napfényfürdőben bonyolítják, hol az évek alatt külön részt építettek a különleges vendégek számára, kik különleges szolgáltatásokért (mi nem csak az örömlányok kegyeinek élvezetében merül ki) látogatnak oda. A Ligetbe a Corvus 506. évében érkező elfek és a már akkor is ott élők leszármazottaival kötött egyezség után költöztek be, egy eldugott kis sarokba, ahol nem háborgatja őket senki, s ők sem szólnak bele az elfek dolgaiba, bár állítólag üzleti érdekek fűzik őket egymáshoz. Semmi biztosat nem lehet tudni a szervezetről, a leírtak mind csak feltételezések, csupán tetteiket lehet nyomon követni, hisz mindenhol ott hagyják jelüket, falra festett, vérvörös színű, enyhén görbülő három vonal; egy véres karmolás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.